kötéltánc
az éjszaka
fon magába,
felfal a semmi,
beszélgetek
magamban,
ketten vagyunk,
/ se te, se én /
lét peremén
egyensúlyozom,
kötéltánc
ólomcsizmában
“kötéltánc” bejegyzéshez 1 hozzászólás
Szólj hozzá!
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Szia Imre! Most komolyan: Ez az egyik leginkább tetsző versed. Épp annyi, amennyi kell. Egy felesleges szó sincs benne. Pontos megjelenítése egy érzésnek, mindenfajta önsajnálkozás nélkül.
Üdv: Kati