MÉLYSZÁNTÁS

MÉLYSZÁNTÁS

Vajon hova tettem láncfűrészem?
– megint tárva-nyitva áll az éden.
Vagy adjatok egy baltát kezembe,
belopódzok még egyszer a kertbe!

Bár tudom, a kígyó mérget okád,
mégis kivágom gazságunk okát.
Tán így megszűnik a földi nyomor,
amiért isten bennünket okol.

Nem kell kés, hogy meghámozd az almát,
gyilkolás sem lesz választott szakmád;

tiszta marad a levegő, a víz,
mérgüktől nem lesz keserű az íz;

Földünknek tüdeje nem sorvad el,
helye mindenkinek lesz, hogyha kell;

a furfang nem konstruál gázkamrát,
a benzint sem önti senki majd rád;

a fekete porból nem lobban tűz,
színeset fehér halálra nem űz;

a kovács tűzben nem hevít rácsot,
bitóval sem bízzák meg az ácsot;

nem kell majd rettegned a bombáktól,
és hogy valaki lelkedbe gázol;

nincs, ki nyújtsa hatalomért kezét,
igazságot nem zár el hét pecsét;

ha majd este kevéssel lefekszel,
fölébredned többel reggel nem kell;

szomszédod gyűlölnöd nem lesz miért,
fivér jussért nem ver agyon fivért;

ami van, az mindenkinek elég,
a lélek tisztítótűzben nem ég;

nincs szükség se mennyre, se pokolra,
így nincs miért sziszegjen a kobra.

Tán az ember békességben élhet,
ha ma beszántom a kertet végleg.
Hisz visszamenni nem fogunk soha,
hogy ott voltunk, annak sem volt oka.

Szólj hozzá!