Gara Mária…..
Hatalmas várnak a sok ablakán,
Az egyiken a holdvilág kukucskál.
Valaki alszik ott,fehér ruhában,
Valakiről álmodik,beszél magában,
Szerelmét hívja boldogságában.
Jött László elébe,virágcsokorral a
Kezében vitézi díszben ami több
Volt mint álom a fiatal szívében.
Mária nem várt,szaladott elébe,hogy
Szíve boldogságát magához ölelje.
Gara Mária szívét Hunyadi Lászlónak
Adta, kinek a pallós a bárdot csiszolgatta.
Várni az ítéletet,őrölte az idegeket.
Hírnökök jöttek,mentek mindenki várta
A régóta várt és remélt kegyelmet.
Mária álmából felsikoltott,valami rémeset
Álmodott,ablaka a St. György térre nézett,
Ijedtében hamar kinézett,amit látott ott,
Sötét felhő takarta a napot,Hunyadi László
Feje a tönk mellett vérben ázott.
Királynak kegyetlen ítélete gyűlöletet
Hozott két nemzetre,Gara Mária szívét
A fájdalom megtörte,szerelme halála
Őt örök gyászba küldte.Hunyadi László
Emléke örökre megmaradt a történelembe.
Ágoston TIbor
Kedves Babu !
Szeretem a történelmet,Mária esete megragadott engem.
Valóban érdekes történet.
Köszönöm az olvasást
Szeretettel Tibor
Kedves Tibi! 🙂
Nagyon meghato emlekversedet szeretettel olvastam!
Regi tortenelmi esemenyt szepen megelevenitetted !
Gratulalok szeretettel…..Babu(l)