H ő s é g
Masszív ötvenes évek állomás,
ráragasztott aluljárók, kijelölt hely
a magunk gyártotta füstnek, ingyen
vécé, falicsap iható vízzel és hőség.
Lerongyolt buszok, füstokádás,
málló betonból szandálba mászó
törmelék, megfáradt dombok alatt,
késésben minden és hőség.
Karcsúságod egyenesít a rosszul
rajzolt városszélen, fáradt lépted
méri a távolságot, jéghideg sör,
egytál étel, ehető és hőség.
Kupola, modern pala, törött vízimalom,
fák futnak a völgyek felé, lehúzott
ablak selejt kocsikban, vállamon pihensz,
izzadt kezünk tapad, nyár és hőség.