T. Tamás Ferenc: Nézd a győztest!
(Egy vesztes csata emlékére)
Nézd a győztest, hogyan vonul!
Pedig ő oldalgott ide álnokul,
Becsapott mindenkit és erőből vonult
Számára mindenki más elkorcsosult.
Nézd a győztest, milyen elégedett!
Hisz’ ő most ide megérkezett,
Hogy kin és hogyan gázolt át,
Miért is érdekelné Őnagyságát?!
Nézd a győztest, hogy’ pompázik.
Az ellenfele meg saját vérében ázik.
A történelmet a győztesek írják,
A vesztest pedig csendben elsiratják.
Nézd a győztest, milyen fenséges,
Pedig cseppet sem tisztességes!
Mit neki jámbor emberség,
Elvégre lételeme a gazemberség!
Nézd a győztest meg magadnak,
Hisz ez lesz utolsó látképe agyadnak.
Megvakít Téged oly’ könnyedén
A győzelmi tor iszonytató ünnepén.
És nézd a győztest, mikor teste porba hull,
Ahogy a sok galádság a fejére visszahull.
És akkor Te odabotorkálsz hozzá vakon:
Eljött az igazi, a várva várt forradalom!
(c) T. Tamás Ferenc