Majd elfelejtem

Majd elfelejtem

Mint száraz levelek gyűrötten
szállnak széledő lenge kedvek
s percenként egyenként esnek
a múltnak halálos ölelésébe.

Már semmi sem tartja ébren
elfonnyadó kicsinyke szerelmed,
már elfogytak a szavak némán
s a varázsnak semmi türelme.

Nincsen ki simítsa fényes estén
a gyönyört, csalóka hiedelemben,
csak porladnak kábán öleléseink
csillagos éj kékes szenvedésében.

Már elindult a Hold is nyugovóra
árnyaink imbolyognak szelíden,
hajadban ékesen szikrák lángjai
libegnek felhők széles leplében.

És minden a tiéd, ami a múltamé
számolom percekben, években,
tudom, szégyen szerelmem vétke
alázatos szavakkal jövőt keresek

és keservemben letagadlak orvul,
eltitkolom forró ölelésed bolondul
s ha ajkamon csilingelnek csókjaid,
mint akit köd fed be nem hallhatók.

“Majd elfelejtem” bejegyzéshez 7 hozzászólás

  1. Kedves Babu!
    …értem, és átérzem versedet. Szépséges szavakkal szőtted meg a múlt szerelmi szőttesét, a jelen langyos simogatása azok után már csak gyenge fuvallat. Megrázó volt…
    Minden szépet, és jót kívánok, mert megérdemled.
    Szerető öleléssel. Rózsa

  2. Drága Babu!

    "és keservemben letagadlak orvul,
    eltitkolom forró ölelésed bolondul…"
    ilyet csak a csalódott szerelmes ír. Nagyon szép, persze az egész vers!

    Szeretettel gratulálok: Icu(f)(l)

  3. Kedves Babu !

    A szerelem vége ami legtöbbször menthetetlen,sokszor gyűlöletté
    változik.Szomorú vers,szívböl gratulálok
    Szeretettel : Tibor

Szólj hozzá!