Otthonom (nélküled)
Otthonom a rózsa kertje, oázis volt.
Hajnali órán egy csapongó
varázsló eloldotta láncon élő fényeit,
a rózsáról harmat csorgott.
Vermet ás a víznek cseppje, a pille idő,
merész halált halt a rózsa.
Otthonomba sűrű, tejfehér köd költözött,
csend üli meg. Nehéz lomha
szél hátán a holdezüstben tél hajlong,
hiába ring, rózsámat én nem látom.
Drága Icu és Babu!
Köszönöm az olvasást az együttérző sorokat!
Szeretettel: Ica
Drága Ica !
Nagyon szomorú ,lehangoló soraidat szeretettel olvastam !
Mindennek van magyarázata !
Gratulálok szeretettel….Babu(l)
Drága Icám!
Csak sejtem, kinek íródott a vers. Annyi bánatot, annyi szomorúságot rejtenek a sorok, hogy belesajdult a szívem.
Ölellek a legnagyobb szeretettel: Icu(f)(l)