Azt mondják
Ha a munka nemesít,
akkor Én már oly nemes vagyok.
Hogy egész életemnek hátralévő éveiben,
ragyognak fent, felettem, mindörökkön a csillagok.
Ha addig nyújtózkodom,,
ameddig a takaróm ér;
Azért még sok mindenre vágyom,
és mennyi hang még, mellettem is kér.
Ha könnyebb utolérni a hazug embert,
akkor az igazság, mennyiben hogy igaz marad.
Sánta kutya nyelve is kilóg néha,
miként elfogy a szusz, s eljő a pillanat.
S ha, aki másnak vermet ás,
az maga esik bele.
Ami elmúlt, az elmúlt,.
Hát ott egye meg a fene.
Mert aki a kicsit nem becsüli,
azoknak mind, a nagy igazság az álma.
S hagyjuk hogy elhódítson,
az életünknek furcsa varázsa.
Az okos enged,
de a bölcs, meg is tart magának.
Hisz ami jó,
azért sokak sorban állnak.
Földből lettünk,
és benne nyugszunk majd egykoron.
Mindent így, amit megkaphatok,
magammal viszem, ott nem hagyom.
Kicsi a bors,
de nélküle is vannak könnyek.
Erős akaratok is,
amikor kell, megtörnek…
Egy álom az élet.
Az élet, egy álom.
Hagyjunk csak beteljesülni mindent,
és leszek néked, s leszel Te…
A valóságom.
Budapest – Újpest ; 2019. Március 17. Vasárnap.