VALLOMÁS
Tudod, a lelkem már nem egyszer tört össze
Csak ültem megzuhanva, könnyezve a földre
Magamba zárva minden fájdalmat
Szívemből kirepült az utolsó remény,
mint elcsitult vihar a házak tetején…
Meggörnyedtem a szörnyű súly alatt.
Próbálgattam nem létező erőmet,
mint galamb, kit orvul szárnyon lőttek,
míg zuhantam a rémült semmibe
Hulló vércseppjeim beitta a nap
A hitem padlót fogott, és üres falakat
Azt hittem, nem bízhatok többé senkibe.
Nagyon nehéz így jobb jövőbe nézni
A múlt béklyóitól megtisztulva élni,
ha a tavaszból váratlanul jeges tél fakad
De egyszer talán mégis megpróbálom,
hisz csak a szeretet tart itt, e világon,
melyet sírig őriz minden szép szavad.
Eger,2019.jan.08.
F.egri Rózsa (Vadvirág
Kedves Viola, Icu, és Ica! Szívből köszönöm megértő soraitokat. Nagy öleléssel. Rózsa
Drága Rózsa!
Szebb jövőt, szebb napokat kívánok.
Szomorú (l)-vel olvastam versedet: Ica
Ez csodaszép, drága Rózsa.
Örülök, hogy újra olvashatlak. Szép napokat kívánok Neked, a vershez pedig gratulálok!
Szeretettel: Icu(f)(f)
Drága Rózsa!
Megértéssel olvastam versed és még mindig, az elérhetetlen után sóvárogsz. Így kínlódunk egy életen át.
Szeretettel kívánom a legjobbakat: Viola (f)(l)(f)