Az éjszaka mámora
Éjszakai tündérek,
hozzátok el nekem a békességet.
Sötétség leple alatt,
kérlelem a boldogságot.
Gyertya fényében
ámulok a mágia csodájára.
Elalélva emlékszem tükröm képében,
kedvesem édes csókjára.
Félek az elmúlástól.
Rettegek az elvesztésedtől.
Hisz mindig téged óhajtalak szeretni,
Téged reszketve ölelni !
Érted küzdeni és harcolni,
míg élek, téged örökké imádni!
Kedves Bernadett!
Ezek a gondolatok jutottak eszembe versed olvasása után: a szerelem az egyetlen olyan dolog, ami akkora fájdalmat okozhat nekünk, hogy aztán félünk újra szeretni, mindig az veszít többet, aki jobban szeret.
Szeretettel üdvözöllek és gratulálok versedhez: Klári(f)