Tél van, volt lesz
Szárnyát szétteríti
a hasas felleg,
mely hóval terhes.
Az égbolt zuhanni kezd,
a mélybe hull,
kékre fest végtelent.
Az út a völgybe fut
harcolnak fáradt árnyak,
nem tudni kinek mi jut.
Hibátlan hópehely
szűzies csendben
olvadni kezd a sárban.
Messze a világ végén
szárítja fekete szárnyát
egy kárókatona.
Omlanak tornyok a porba,
dühödten sziszeg a szél,
megfagy egy utcazenész.
Nincs karácsony, feltámadás,
csak háborog a tenger.
Valaki jön, egy ismeretlen,
kenyerét ketté töri,
a halálra vált könnyek
szállást csinálnak neki.
Így van ez kedves Horla!
Köszönöm a kedves gratzlációdat: Ica
Köszönöm a gratulációdat Gyuri!
Szeretettel: Ica
Megtisztelő a véleményed kedves Kankalin!
Köszönöm. (l)
Szeretettel: Ica
Félelmetesen jó!!!
Gratulálok.
Gyuri
Kedves Ica!
Van, volt, lesz, ez az élet rendje.
Úgy látszik, hogy a fájdalom, és a feltámadás reménye is hozzá tartozik.
Gratulálok a vershez! (f)
Szia Ica! 🙂
Négy csodálatos festmény a kifogyhatatlan fantáziáddal, ecseteddel. Megint ez jutott először eszembe.
Bármiről írsz, örömmel időzök a verseidnél.
Köszönöm az újabb élményt. (f)(l)
Szeretettel: Kankalin
Köszönöm drága Babu megtisztelő soraidat.
Szeretettel: Ica
Köszönöm (l)drága Icu!
Szeretettel ölellek: Ica
Drága Ica !
Csodálatos verset hoztál újra !
Különleges Múzsád van ,aki csak Téged látogat meg !
Sok szeretettel gratulálok…….Babu(f)
Szép, nagyon szép drága Icám! Az utolsó versszak egyszerűen zseniális.
Szeretettel gratulálok: Icu(f)