Ó, DRÁGA

Ó, DRÁGA

Ó, drága Ismerősök,
Mind jó barátaink.
Segítene, ha lehetne,
Okos tanácsaik!

Megbízható a forrásuk,
Orvos van mindenhol!
Hol a beteg? Ki gyógyulna?
Ég-Föld közt, valahol!

Ki gondol élet rendjére?
Mert hát éltünk véges,
De ott van a Főhatalom,
A lélek, szükséges!

Akaratunk lényegtelen,
Lássuk be már végre.
A sok földi gyógyszer helyett,
Nézzünk fel az Égre!

Ha maradunk, Ők döntik el,
De, ha lejárt időnk,
Fogadjuk el a változást,
Csendben, elköszönünk!

Budapest, 2019. augusztus 2.

“Ó, DRÁGA” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Drága Viola!

    Honnan most ez a keserűség? Mi lett a fellépéssel?
    Lehet, hogy a továbbiakban kiderül. Olvaslak tovább!

    Szeretettel (f)
    Ida

  2. Kedves Viola!
    Egyszer mindenkinek menni kell, csak addig valahogy élnünk kell.
    Sorsunkról majd dönt a Főhatalom.
    Sok szeretettel gratulálok, meghatóan szép versedhez.
    Magdi

  3. Drága Viola!

    Bizony, nem mi döntjük el meddig maradunk, jobb is ez így.
    Gyógyszerrel, vagy a nélkül, egyszer úgyis vége lesz, el kell fogadni.
    Szeretettel olvastalak.

    Ölellek a régi szeretettel: Icu(f)(l)

Szólj hozzá!