Az utolsó levél
Kitépett lapjaim pár megkezdett sorral,
minden néma szavam már maga a sóhaj.
Nem írtam még semmit, de tépem a lapot,
újra kezdeném az elmúlt pillanatot.
Talán pár szót írtam, aztán megint tépek,
mert előtörnek újra a régi emlékek.
Gyűlnek a gyűrött gyötrelmes lapok,
ahogy sorba múlnak nélküled a napok.
A gyertya csonkja is lassan elégett,
mert társam volt írni annyi szép emléket.
Ami hozzád szólna, rólam és érted,
mert rég elmentél, de életem kíséred.
A holdfény csillog minden csepp harmaton.
Megyek hozzád egy zord hideg hajnalon.
Virág helyett most csak egy levelet hozok,
minden érzést a szívemben hordozok
A síron egy levelet fújdogál a szél,
de annak minden sora rólam mesél,
és ha fent olvasod, kérlek, nézz le rám,
én pedig felnézek rád, drága Édesanyám.
Kedves András! meghatóan szép sorok az egyetlen, "drága Édesanyámhoz." Ő látja, olvassa és hálás érte, bűszke Rád. Szeretettel. Éva
Kedves András!
Mély egyűttérzésel olvastam szomorú versedet.
Szeretettel,
Magdi