A szél hozott össze !

(6) Richard Clayderman Waltz of Rain. – YouTube

A szél hozott össze….

A szél hozott össze minket egy borús,
viharos, őszi délután,mikor azt hitted
felkap a szél,rohanva belém karoltál.

lehet véletlen volt,vagy talán akarat
azt gondoltam az Isten küldött mellém,
hogy boldogítsad szomorú napjaimat

Megszerettelek jobban mint soha mást
megmutattad az élet boldogabb oldalát
azt gondoltam nekem a végső állomás.

Tudtam,hogy nem vagyunk egyformák
elnéztem neked többet mint gondolnád
remélve,hogy értékeled hűségem hozzád

Önzetlenül szerettelek amit nem tudom,
hogy neked mit jelentett mert soha nem
tudtam eligazodni furcsa természeteden

Mindig úgy éreztem valami van mögötted
amit titkon őrzöl,senki nem tudhatja meg.
Bántott, gondoltam egyszer majd kitárod

Lázasan öleltél, szenvedélyesen szerettél
élveztem minden égő, vágyódást benned,
amit kimeríteni nálunk, soha nem lehetett

Idővel rájöttem te sem vagy különb mint
a többi,mikor kezdted unni az egyhangú
ütemet,mindent kifogásoltál amit lehetett

Akkor már tudtam,semmi nem tart örökké
mikor egy nap azzal jöttél szabad akarsz
lenni mint a madár,amit nem köt semmi már

Nem mondtad meg az igazat,neked már
van valakid akivel újból kezdesz egy flörtöt,
aki még nem tudja az igazi csaló ösztönöd.

Elmentél,de nem vittél el mindent,magaddal
itt hagytad bájos mosolyod,illatod amiket
megtartok emlékbe ameddig csak tudok.

A szél hozott össze,ami pár évek múltán
széjjel fújt minket örökre,nem gondolván
milyen mély nyomot hagyott érzelmeimbe.

Ágoston Tibor

“A szél hozott össze !” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Kedves Rózsa !
    Nem létezik kiismerni ember társainkat kik mindíg a legjobb
    oldalukat mutatják magunknak.
    Köszönöm,hogy olvastad versemet
    Szeretettel : Tibor

  2. Drága Tibor!
    Ezzel bizony sokan így vagyunk. A csalódás, és szakítás, az igazi, tiszta, örök szerelemben hívőket jobban megviseli, mint akik hasonlóan felületesek, és túlontúl szeretik a változatosságot.
    A szép emlékek, csodásan sikerült "események" viszont megmaradnak, és kísérnek egy életen át. Szerintem, nem is baj – egy idő után már nem okoznak fájdalmat. Megértő szeretettel olvastalak. Rózsa

Szólj hozzá!