LOCKED-IN

LOCKED-IN

Lábamon lánc csörög, kattan a zár,
húsomba fájdalmat váj a bilincs;
egy gonosz hatalom agyamba zár
– az ajtón belül miért nincs kilincs?

Napjaimnak mozdulatlansága
barázdát szánt a termékeny agyon;
belenyugszom a nyugtalanságba,
gondolatom csírázni nem hagyom.

A rés keskeny, de megérint a fény,
és még látom a kinti világot,
mit nekem meghagyott, az a remény,
hogy meghallod, ha Neked kiáltok.

Hajolj fölém, merülj el szemembe,
hisz hangom is elvette a gonosz.
Nézd, tekintetembe van elrejtve,
ha nem érted, nekem is kínt okoz.

Kinek ártottam, mi volt a bűnöm,
hogy ilyen sorsot osztottak nekem?
Ha tudnám, könnyebb lenne eltűrnöm,
hogy mélyebb, egyre mélyebb a verem.

Még oly sok mindent mondanék Neked,
de szavam nem törhet át e gáton:
hogy együtt lélegezhettem Veled,
az egy ritka, beteljesült álom.

Látod, egymást még megérti kezünk,
sétáljunk még egyszer kéz a kézben.
Ne sírj, hisz örökké együtt leszünk,
mert életem Benned tovább élem.

“LOCKED-IN” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Kedves Babu!

    Sajnos egy aktuális élményböl született. Csak ide ne kerüljünk soha.

    Üdvözlettel

    A

  2. Kedves Attila !
    Nagyon szomorú, megható gondolataid szépen formálodtak
    egy nagy ürességbe, de az üresség utad végére nyugalommá
    alakul.:)
    Szép versedhez gratulálok szeretettel….Babu

Szólj hozzá!