Madár – tél

Madár – tél

Ősz nyomában lépegetve megérkezett a december.
Erdőt, mezőt betakarva puha, fehér hó bundával.
Jó barátja a Fagy kísérte, hogy biztosan hideg legyen.
Madárdalt már nem is hallunk, csendesebbek a hajnalok.
A mezőn károgó varjak, mint megannyi apró hangya,
keresik, kutatják, mit rejthet a fehér hódunna mélye?
Egyszer-egyszer belekárognak a hideg téli csendbe,
tudatni akarják mindenkivel, hogy mennyire éhesek.
Az erdő is csendesebb lett, amint a Fagy beköszöntött.
A tollruhás madarak gyakran belátogatnak az udvarokba.
Közülük a cinege minden kisgyerek legkedvesebbike.
Kicsik-nagyok örömére, megtelik a madáretető környéke.
Búzamag, köles és kukoricadara, nem megvetni való falat.
Szaporán, gyorsan felcsipegetik a finom madár-falatokat.
Vidámabb már a hangjuk, röpködve kacagnak nagyot.
Megköszönik a vendéglátást, üzenik a holnapi viszont látást.
Csicseregnek-csivitelnek így köszöntik a Telet: Itt a tél!
Itt a tél! Napsütésben hótakaród kicsit ér, kicsit ér!

“Madár – tél” bejegyzéshez 23 hozzászólás

  1. Kedves Rita! Mindig örömmel látlak nálam, mint most is. Köszönöm a figyelmedet, üdvözöllek szeretettel: Klári(f)

    Ui: mostanság nem volt sok időm, de van egy-két megkezdett írásom, amit majd még az idén fel szeretnék tölteni.:)

  2. "Csicseregnek-csivitelnek így köszöntik a Telet: Itt a tél!
    Itt a tél! Napsütésben hótakaród kicsit ér, kicsit ér!"

    Nagyon kedves, ráadásul valóban rövidesen itt a tél. Aktuális versed örömmel olvastam.

    Szeretettel: Rita(f)

  3. Kedves Mária!
    Köszönöm, hogy olvasod régebbi alkotásaimat is.
    Örömmel láttalak nálam, üdvözöllek szeretettel: Klári(f)

Szólj hozzá!