TÜNDÉRI DAL
ÁBRAHÁMNÉ ÁGNES—- NAGY VENDEL
Tündéri dal, szárnyal az ének,
e versedben fogan az élet!
Száguld Benned a lélek,
vagy a végítélet?
Hiányzik az életigenlés,
a lelki, testi fényesség,
marad a testi restség,
gondolkodom akár a Nagyok,
ha lettem is, miért vagyok?
Valahogy mindig ilyen az élet,
vannak jó, és rossz tündérek.
Ám hozzám a rosszak jönnek.
Jó tündér, én nem adom fel!
Téged várlak türelemmel.
Néma vagyok igen régen,
barátom bír szóra engem.
Néha a fellegekbe szállok,
sokszor ólomcipőkben járok,
visszahúznak az álmok,
jobb időkre várok.
Előbújok mint egy virág,
hadd ismerjen meg a világ,
néha száraz kertem földje,
megöntözi szemem könnye.
Sómarta árkok arcomon,
nem szűnik a nagy fájdalom.
Cserepes szájjal kimondom,
én bizony ezt már nem hagyom!
Rálépek most egy új útra,
jó barát segít ím újra,
szivárvány könnyeim mögül mosolygok reád szeretettel.
“…ha lettem is, miért vagyok…”
(Nagy Vendi verséből)
SZEKSZÁRD 2019. MÁRCIUS 27.