(269.) Lélek randevú
Mikor a lelkek összetalálkoznak,
ugyanarra a zenére táncolnak,
ugyanazt a ritmust együtt dobolják,
ugyanazt a szép dallamot dalolják.
Nincs testük, mégis egymáshoz simulnak,
nincs válluk, mégis egymásra borulnak,
együtt emelkednek álom szárnyakon,
lélek párban lógnak Élet-fonalon.
Randevújuknak soha sem lesz vége,
csak merengnek egymás fátyol szemébe,
összefonódtak egy örök Életre,
másik nélkül lelkük semmibe veszne.
Bolyongna az űrben, keresné párját,
hiába venné föl szép testruháját,
hiába dúskálna földi javakban,
azt érezné, hogy mégis nyughatatlan.
De ha a lélek megtalálja társát,
örökre megleli földi nyugalmát,
minden fájdalom egyszerre elveszett,
azt érzi, hogy végleg haza érkezett.
Kedves Laci!
Köszönöm, hogy meglátogattál és tetszett a versem. A lélek nagy úr, csak nem mindenki veszi észre:))) Nagy a hatalma felettünk!
Szeretettel üdvözöllek: Jedyke:)))
Kedves Jedyke!(f)
Örömmel olvastam versét, versedet. Annál is inkább mert a lélek, lelkek mindig vonzanak. Köszönöm az élményt!
Szeretettel:Laci
Drága Violám!
Köszönöm szépen! Ugye milyen jó repülni? Biztos, hogy létezik ilyen, kinek-kinek rövidebb, hosszabb időre, de örök életre tényleg nagyon ritka:))
Sok szeretettel gondolok mindig Rád, puszillak: Jedyke:)))
Drága Jedyke!
Elbódultam versedtől, olyan gyönyörű. Biztos létezik ilyen, csak nagyon ritkán.
Szeretettel gratulálok: Viola (f)(f)(f)
Köszönöm Icukám kedves hozzászólásodat!
Vannak ilyen pillanatok az életben :)))
Szeretettel kívánok jó éjszakát: Jedyke:)))
Drága Jedyke!
Ritka öröm, ha rátalálunk a lelki társunkra.
Szeretettel gratulálok versedhez: Ica