Rögzült pillanat +

Rögzült pillanat +

…amikor itt ültél mellettem a hintán,
s én, akartam egy szelfit, egy közös képet.
Reszkető kezeddel kócos hajdba túrtál…
Úgy akartad, hogy másképp lássalak… szépnek.
És éreztem… féltem az idő pulzusát.
Szétszórt emléked igazgattam, mint ruhád,
mely folyton elcsúszott itt-ott… már nem bántad,
már nem kerested, elfogadtál hibákat.
Aznap nekünk dalolt a sok kicsiny madár,
rögzült a pillanat… szívem keretbe zárt.

“Rögzült pillanat +” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Kedves Ilona!

    Nagyon szép emlékezés, mely örökre szívedben marad… Szeretettel olvastam versedet(f)Kata

  2. Icu! Sokatmondó pillanatod, soraiddal képpé formálódik.(Talán bennem is!) Szeretettel. Éva(f)

  3. Kedves ez a "Rögzült pillanat +" versed kedves Ilona!
    Megörökíteni lehet sok mindent de azt a "közös" pillanatot
    gondolom csak egyszer lehet, de emlegetni többször fogod.
    Gratulálok szeretettel….Babu(f)

Szólj hozzá!