Éjféli dallamok
Amikor átesnék a ló túloldalára,
a zene vesz szelíden hatalmába.
Lágyan ölel, elbűvöl, megnyitja lelkemet,
felszínre hozza, amit lassan elfelejtettem.
Kábulatból bódult ébredést hoz,
terel nem várt fordulatokhoz.
Vaksötétben nappali fényt látok,
szembe jön a valóság, akár az átok.
Nem menekülhetsz, vállalnod kell,
hiteltelen, ki szavakat most nem lel.
Hát nem kívánságműsor ez az élet,
belátom, olykor én is félek.
Vallass szépséges éjféli bűvölet,
nélküled az élet csaknem őrület.
Most gyógyírként hat a hárfák zenéje,
legyen mindannyiunknak reménye!