Téli reggel
A kékes ég s a föld, a hófehér,
a fagyott láthatáron
épp most összeér.
Hunyorgó napsugár iringál
arra, egyszer csak fejre áll,
és elterül a friss havon.
Egy vén varjú
-mert kissé vaksi már-,
fölébe szállva
koppintja homlokon.
“Téli reggel” bejegyzéshez 12 hozzászólás
Szólj hozzá!
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Kedves Ica!
Köszönöm, hogy itt jártál.
Szeretettel: Kati
Nagyon jó az összkép!!!
Szeretettel gratulálok: Ica
Köszönöm Klári, hogy elolvastad. Szép a téli reggel napsütésben.
Szeretettel: Kati
Kedves Szabolcs!
Az örömöd köszönöm.:) A versben volt közhely, vagy a hozzászólások közhelyeit akartad elkerülni?
Üdv: Kati
Kedves Katalin!
Egy pillanatfelvétel a napsütéses télből. Nagyon kedves kép.
Szeretettel gratulálok: Klári:)
Kedves Katalin!
A közhelytől eltekintve 🙂 ÖRÖMMEL olvastalak, köszönöm.
Üdvözlettel: Szabolcs
Kedves Magdi!
Köszönöm a hozzászólásodat, örülök, hogy tetszett a vers.
Szeretettel: Kati
Kedves Zsuzsa!
Valóban egy napsütéses, téli pillanatképet akartam leírni.:)
Üdv: Kati
Kedves Kati!
Versed mint egy szép festmény, olyan életszerüen irod le a téli reggelt, hogy a havas táj illatát szinte érezni lehet!
Sok szeretettel gratolálok,
Magdi
Aranyos pillanatkép…kicsit elmerengtem az iringáló napsugaradon.
Kedves Jedyke!
Köszönöm a hozzászólásodat, örülök, hogy tetszett a vers.
Szeretettel: Kati
Drága Katikám!
Pár soros versedben olyan mindent magába foglaló pillanatképet tudsz festeni, amit csodálok és ámulok rajta. Látom a varjút, ahogy koppint a havon….
Szívből gratulálok: Jedyke:))