Játék
Ősi várnak, omlatag szikláin állok.
Felhős az ég, a távolban bús harangok
hangja, a fáradt őszi szélben, lágyan szól.
Lelkemben érzések vad vihara tombol.
Egykor veled jártam itt, néztük a tájat.
Az idő kegyetlen, elveszi a múltat.
Most már az édesség íze is keserű,
Az élet játék, csak néha meseszerű.
Kedves Margit,
Köszönöm figyelmedet.
Igen, van mikor az édesség íze is keserű, de tovább kell játszani a ránk osztott szerepet.
Sok szeretettel,
Magdi
[color=#3300ff] Kedves Magdi!
"Most már az édesség íze is keserű,
Az élet játék, csak néha meseszerű."
Csodásan megírtad!
Szeretettel gratulálok!
Margit(l) [/color]
Kedves Hajnalka!
Adott szavakat így sikerült versben elhelyezve, összekapcsolni a múltat a jelennel.
Köszönöm szépen, megtisztelő figyelmedet és a hozzáfűzött értekes szavaidat.
Sok szeretettel,
Magdi
Kedves Erzsike!
Valahogy ilyen az élet.
Szeretettel köszönöm látogatásodat,
Magdi
Nekem is ez az asszociáció jutott eszembe SZÍNjáték… De hát "színház az egész világ…"
A képet (az egykori büszke vár mára omlatag szikláján álló nézőt) igen jól kapcsoltad az érzelemhez. Remek ellenpontozás ez a vers: a múlt-jelen szép-csúf édes-keserű ellentéte. Végül következik egyfajta feloldás, de ez is rezignáltan kesernyés. ("Finita la commedia"… és lehullhat a színházi függöny).
[b][i][center]MAGDI,néha vígjáték,olykor dráma,sokszor komédia.[/center][/i][/b]
Kedves Rita!
Köszönöm, hogy olvastad a játékra írt versemet..
Létünk csak játek az élet szinpadán, ahol elég változatos a műsor.
Szeretettel,
Magdi
Kedves Magdi!
Jól megfogtad ezt a témát, hiszen a dráma is tud komédia és tragédia is lenni, és valahogy így van ez az életben is.:(:) Olyan dráma, amit nem színészek játszanak.
Szeretettel: Rita(f)