Konklúzió
Pogány, vak éjben
utánad kutattam
de vadonba haraptam
hol égett gazok
vére sajog
s olvadt gyémántot
isznak vértelen farkasok
s halálmező helyett
égbeakasztott útkereszteződések
térdepelnek….
Életem égett kőerdejében
velőtrázó csendet
lehelnek a kövek
s a kőfák holtfáradtan
hullatják gyümölcsüket
…ha megtalállak
a te emléked
oly gyümölcs lesz,
mely soha el nem szárad.
73. szept.
Csak reménykedem,Hajnalka,hogy nyílik még fiók!
Minden szó emlék, drága kincs
De lesz-e az újnak helye?
Mert már dugig van a rejtett fiók
Régi szavakkal, csordultig tele…
(f)
Kedves Melinda!milyen jól értelmezted,köszi nagyon
Drámai vallomás cseng ki soraidból. Ám a végén ott a feloldozás. És ez így van rendjén.