Kölcsönhatás
Reggelente becsatolod a cipőmet,
felkavarod a kávémban a cukrot,
a fontos dolgokra helyettem is emlékszel
és tükörnek ott a két szemed.
Ahogy rám nézel, tekintetedbe olvadok,
tüzes szikrák lobbanak bennem
nem kérdezem, tudom: szeretsz.
Reggelente begombolom az inget rajtad
elkészítem a kávét kettőnknek,
ami neked fontos, arra én is vigyázok,
szemeimben megőrzöm arcod vonásait.
Amikor rád nézek ellágyulsz, gyengéden magadhoz vonsz, nem kérdezed,
tudod: szeretlek.