Körforgás

Körforgás

Az őszre csendben hull alá a tél,
Fehérre váltva avarszőnyegét.
Rémítőn reccsenve roppan az ág,
Jeges leplében álmodik a nyár,
Tavaszra vár, az elpihent világ.

S ha megjön végre az új Kikelet,
Zöld szandálja libben a táj felett.
Kacagása szőkén száll a légben,
Agg Tél bújik buckák üregében,
Lepkék cikáznak virágzó réten.

Megmozdul minden, mi él és mozog,
Bajszot rezzent párjára a pocok,
Fészekrakó hímre várnak tojók.
Serénykedik, sürög a sok madár,
Tél múltával újra él a világ!

Mosollyal jön az aranyhajú lány,
Gyümölcs érlelő meleg napsugár
Poruszályt terít a szikkadt tájra,
Könnyeit öntözve a világra.
Búzatábla érett illatára.

Ideje érkezvén váltja az ősz,
Színesbe öltöztet erdőt, mezőt
Zizzenő széllel borzolva a bőrt.
Érett gyümölcsét csípte már a dér,
Az őszre csendben hull alá a tél!

“Körforgás” bejegyzéshez 5 hozzászólás

  1. "Mosollyal jön az aranyhajú lány,
    Gyümölcs érlelő meleg napsugár
    Poruszályt terít a szikkadt tájra,
    Könnyeit öntözve a világra.
    Búzatábla érett illatára."

    Nagyon szépek a hasonlataid. Kellemes, kedves versed örömmel olvastam.

    Szeretettel: Rita:]

  2. Ahogy olvasom a költeményeid, hát azt gondolom, bármelyik még be nem küldött verseddel pályázhatsz bátran a nyerés igen erős esélyével! Remek verseket írsz!

  3. Köszönöm szépen!
    A helyzet az, hogy pályázatra küldtem, de ezek szerint rosszul értelmeztem a pályázat feltételeit.
    Így meg már nem küldhetem.

  4. Kedves Árpád/raven
    ezúttal én csatlakozom Kittihez. Tetszetős vers: az egészen apró "pocokmoccanástól" a táj kitáguló képéig, a megszemélyesített természet vonulásán át az Idő teljességéig egy ünnepi, színes felvonulás: körforgás.

  5. Raven! Ez gyönyörű szép vers! Elragadtatva olvastam és mélyen sajnálom, hogy nem pályáztál vele!(f)

Szólj hozzá!