Ennyi volt

Távolodunk, mint két égitest.
Oly régóta hanyatlunk.
Eljött az utolsó mondatunk,
Mit a tollam egy vonallal kifest.

Közelebb voltunk a vártnál.
Nem kellett volna.
Szívem halkan szólna;
Szeretetem erősebb volt a vágynál.

Odaadtam kabátom ha fáztal.
Benned elbújhattam.
Veled boldog voltam.
Mint soha senki, te úgy láttál.

Hamar elmentek az évek,
Sötét lett az ég,
A tűz egy kicsit még ég.
Kezeid elengedni hatalmas vétek.

Együtt indultunk el az úton,
Én megálltam a csúcson.
Mindig féltem ha nem voltál velem,
Boldogan, szomorúan nézi hátad a szemem