Mit ér?

Mit ér?

Mit ér egy hang egyedül, árván?
Mit ér a csend a semmi szárnyán?
Mit ér, hogy fáj, ha nem érted, mért?
Mit ér hát, mondd, mit ér a lét?

Mit ér a múlt, ha semmibe vész?
Mit ér a szem, ha máshova néz?
Mit ér az érzés, ha nem jön ki már?
Mit ér hát, mondd, ha csak nekem fáj?

Mit ér a kéz, ha nem simogat?
Mit ér az ész, ha nem támogat?
Mit ér a könny, ha semmiért csordul?
Mit ér hát, mondd, ha a szív kicsorbul?

Mit ér a mért, ha válasza nincsen?
Mit ér, hogy vágyom, ha nem lehetsz kincsem?
Mit ér az út, ha nem találom?
Mit ér hát, mondd, a hiány a világon?

Mit ér a Hold, ha már ő sem dalol?
Mit ér, hogy fáj, ha csontig hatol?
Mit ér a minden, ha a minden semmi?
Mit ér hát, mondd, így szenvedni?

Mit ér egy kép, ha fájdalmat ébreszt?
Mit ér, hogy fáj, ha semmivé lesz?
Mit ér, hogy nézem mégis oly vágyón?
Mit ér hát, mondd, ha hiába vágyom?

“Mit ér?” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. A szerelem is, csak úgy, mint a lelki nyugalom is, nagyon fontos dolgok. Vannak dolgok, amik csak úgy történnek velünk, akár okkal, akár ok nélkül, s vannak dolgok amik nem úgy történnek, ahogy azt mi szeretnénk, vagy vártuk. Ezek a csalódások mély sebeket tudnak hagyni. S bár az idő az egyik legnagyobb úr, mindenre neki sincsen ellenszere. Köszönöm elismerő szavaidat, igazán jól estek! Zsolt

  2. Kedves Zsolt, (l)
    Oly sok kérdésre keresed a választ! Mit ér a lét? A létezésünk egy csoda, hisz mindannyian a szerelem gyermekei vagyunk. :] Azt hiszem, több bölcsességet nem osztok most meg, de nagy élmény volt olvasni csodás soraidat, és nagyon remélem, hogy a lelki nyugalmadat hamarosan megtalálod, akár az írás segítségével is.
    Szeretettel,
    Elizabet (f)

Szólj hozzá!