Fél éjszakás kaland
Kétes hírű éji lokál házamtól pár sarokra.
Bárpultjánál iszogatok, vadászok a csajokra.
Szóban forgó egyedeket tüzetesen megnézem,
Pénzért vennék boldogságot.(Vagy ha lehet, félpénzen.)
A kínálat gyenge-e, vagy búrámban még nincs elég?
Egyelőre senki, kinek elcsavarnám a fejét.
Szemlélődök, kortyolgatok, legurítva néhány sör,
Na meg feles, hogy agyamban kellő legyen a légkör.
Már feladni látszok épp a bujára szőtt terveim,
Hazamenni készülődök én, a hoppon maradt hím.
Tántorogva állok talpra. Indulnék, lesz ami lesz.
Ekkor egy hang visszahuppant – Szépfiú hova sietsz?
Újra kényelmesebb pózban, szinte kijózanodva,
Adrenalin járja testem, érthetően bezsongva.
Szép avagy sem, fene tudja. Túl vastag a vakolat.
Gyorsulnak az események, akár a parancsolat.
Egyből a lényegre térek:- Mennyi az árfolyamod?
Jött a riposzt:- Hogy képzeled? Fizetsz néhány konyakot.
Pár konyakból kétszer pár lett, kezdtem újra berúgni.
Végre elindulunk haza, remélem nem aludni.
Hozzám haza, vagy őhozzá? Rémlik nem lett tisztázva.
Speciel az orrom után, belém karol a drága.
Testünk egymás mankójaként szerelmesen összedől.
Romantikus hőség jár át tőle s főleg a szesztől.
Autó dudál mellettünk. Ránk dudál és meg is áll.
Partnernőm elpattan tőlem, gyorsan a kocsiba száll.
Csikorgás, kámforrá válnak pillanatokon belül.
Én a balfékség szobraként ottmaradok egyedül.
Hazafelé sompolyogva kulcsomat venném elő.
Szentségelve konstatálom, a pénztárcám múlt idő.
Irigyelhetsz, Ginessz-rekord a jogos tulajdonom.
Csúcsidő alatt háromszor színtisztajózanodom.