Őszi vihar
Bőszen integet, sudár fák között
vágtat a bús szél, kerget boldogan
tépett levélruhába öltözött
avart, s görget tovább sárfoltosan.
Ökörnyálból fon magának hálót,
fűzi föl a szeptemberi égen,
mint a mágus a titkos varázsszót,
mit tudunk, de nem láthatjuk mégsem.
Viharmadár keringve rikoltoz,
vijjogva kerget sötét álmokat,
felhők közt suhan, árnyakat gondoz,
démonok közül vígan válogat.
Villámmal táncol, sír a förgeteg,
nincs benne érzés, semmi emberi,
pokolból szökött véres szörnyeteg,
szégyenbe fulladt világunk elnyeli.
"szégyenbe fulladt világunk elnyeli "
Szomorú üzenet.
Szeretettel: Rita:]
Kedves Magdi és Hajnalka!
Köszönöm, hogy olvastatok. Igen, a lényeg a végén olvasható.
Baráti üdvözlettel: János
Kedves János!
Igaza van Magdinak, amikor elgondolkodtató műként jellemezte az írásodat – hisz nem csak "közönséges" viharként lehet értelmezni. Meg lehet sejteni az átvitt értelmet is, amire olyan erőteljesen utal a zárómondatod. Kitti is helyesen látta meg, milyen – egész költeményre kiterjedő – metaforát alkottál. Ezen belül pedig remekül éltél a metaforák olyan eszköztárával, mint a megszemélyesítés, hasonlat, szinesztézia… A hangfestés még inkább erősíti a vers zaklatottságát, amit a szabályos rímképlet (abab…) nem tompít, hanem támogat. Szóval: ez egy nem semmi vers!;) Gratulálok hozzá.
Kedves János!
Érdeklődéssel olvastam elgondolkodtató versedet.
Szeretettel, Magdi
Kedves Kitti!
Köszönöm elismerő szavaidat.
Baráti üdvözlettel: János
Többször is elolvastam ezt költeményt, és végig áthallást érzékeltem. Csodás metafora az egész. Nagyon tetszett.(f)