HITEGETÉS

HITEGETÉS

Az álmok mesés varázsában élek,
bár vad őszi szél borzolja a fákat
Nincs kegyelem és felmentő bocsánat
Ki ölel most át? Rettentően félek.

Csikordul a kulcs a rozsdálló zárban
Bennem a reménység felkapja fejét
Hullámokba ömlik rám a veszteség,
mit elszenvedtem a hazug, csaló vádban

Ragyogj rám nap, fényed forralja vérem!
Bár nincs már szülém, se kedvenc testvérem,
de elkóborolt szerelmem visszatért

Nyitom az ajtót – be, csak a csönd oson
Átnyargalt értem hegyeken, városon
Visszajött pajzánul, csalódott szívemért

Eger,2019. november 13. F egri Rózsa (Vadvirág)

“HITEGETÉS” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Kedves Rozsa! Szepseges versed aterezve, szeretettel olvastam.
    Maria(f)

  2. Kedves Rózsa!
    Van amikor a csend a legjobb barátunk, jólesik, ha átölel.
    Gratulálok, szép szonettedhez.
    Magdi

  3. "Nyitom az ajtót – be, csak a csönd oson
    Átnyargalt értem hegyeken, városon
    Visszajött pajzánul, csalódott szívemért"- s milyen jó barát tud lenni, amikor átölel, gratulálok szomorú s mégis csodálatos versedhez: Maria(f)

  4. A csend…, ő valóban a hűséges társ. Benne nem csalatkozol, ha kellő értéssel, érzéssel fordulsz feléje.
    Nekem ez ragadta meg a figyelmem a sorokból., úgymond megszólított. Nekem ő valóban lelki tanácsadóm.
    Szeretettel gratulálok, szép ez a melankólikus vers.
    G.

  5. Nagyon nagyon szép ez a vers Rózsa! A csalódások komoly sebet ejtenek a lelken…
    (f)

  6. Kedves Rózsa!

    Nagyon szép szonettet írtál. Nem könnyű visszafogadni azt, aki elment, de ha valaki képes megbocsájtani, akkor talán még nincs veszve semmi.

    Szeretettel: Rita(f)

Szólj hozzá!