ŐSZI MELANKÓLIA

ŐSZI MELANKÓLIA

Itt az ősz, színeire bomlott a nyár,
az utolsó falevél sorára vár.
Bennünk is kihűl a vágy izzó heve,
mintha valahol megnyugvást keresne.

A tél lába már benn az ajtórésben,
bőrömön reggel dér csípését félem,
s ha begubózok esti magányomba,
érzem, ma sem ringat senki álomba.

Az elmúlásban mindig ott a kezdet
– vigaszodat tagnap is ezzel kezdted -,
de a mában talán ott lesz a remény,
hogy holnap e kezdet végre az enyém.

Az utolsó levél ringatózva száll,
színeiben ott lapul a múló nyár,
kezemet óvatosan alá teszem,
emlékül a nyár csak őt hagyta nekem.

“ŐSZI MELANKÓLIA” bejegyzéshez 2 hozzászólás

Szólj hozzá!