Alkonyóra
Ásít az alkonyat, unva már álmait;
feledésbe merült sok pókhálós emlék,
mint ha múlt időknek kőszobra állna itt,
szendergő homályba rejtőzve el nemrég.
Suhan a pillanat, morcosan integet
a búskomor ruhát viselő házaknak,
keresve elásott, ködbe fúlt kincseket,
de a rongyos percek ellene lázadnak.
Nem jön a megváltó borongós éjsötét,
boldogtalan óra, sóhajtva idézi,
szentjános bogarak ébredő fénykörét
az éjjel duzzogva, féltőn megigézi.
Van ilyen, hogy nem jön a borongós éjsötét, vagy ha jön is, az álom nem érkezik meg.
Szeretettel: Rita:]
Kedves Magdi!
Köszönöm, hogy olvastál és hogy megnyerte tetszésed.
Üdv. János
Kedves János!
Szépen megírt alkonyórádhoz
Gratulálok,
Magdi