Körhinta
Lapozza lágyan a szél a fák levelét
ott, hol az ősz rozsdás bölcsője ring,
s várja akik még nem engedik el a fát.
Micsoda ragaszkodás, szinte emberi,
emelkedik a vágy az ábránd ölében,
távol a remény, az ég, nincs segítség.
Halk nesz , szinte csend a porló légbe’
tükrébe nézve, már hópehely lézeng.
Kedves Hajni!
Köszönöm kedves megtisztelő soraidat!
Nagyon kevés kötött verset ítram…legtöbb versem szabad vers. Szabad versekben is előfordulhatnak rímek, azt szoktam mondani, hogy a véletlen műve, ha több a rím vagy a szótagszám számolható. 😉 Sokan csak a szabályos kötött formát szeretik, én így tudom magam a legjobban kifejezni (képi megfogalmazásban)
(l)(f)(l)
szeretettek
Ica
Köszönöm Etel kedves a gratulációdat!
Szeretettel(l)
Ica