ÉRZEM

ÉRZEM

Érzem, hogy csak fele vagyok a tegnapnak;
Érzem, hogy a szívverések ma lassabbak;
Érzem, hiányod miatt kevesebb lettem;
Érzem, a gondolat magát éri tetten,
ha kérdi, miért tárult ki az az ablak,
amin benéz egy idegen, külső világ,
s leolvad tőle a ráfagyott jégvirág.

Érzem, hogy akaratom új erőre kap;
Érzem, hogy engem köszönt a fölkelő nap;
Testemben érzem, hogy mit jelent hiányod,
amikor súgva a világba kiáltod:
végre felvirrad a rég várt hetedik nap,
hogy nyugalmat csempésszen majd a káoszba,
s így végtelenné válik szerelmünk hossza.

Érzem, hogy agyad mindezt még nem hiszi el;
Érzem, a gyanú árgus szemekkel figyel,
hogy ami hamis, meglássa a jelekben
– bevallom, kezdetben ezt én is kerestem -,
és idejében megtudd, hogy az, akivel
ma összehozott a sors csalfa szeszélye,
vajon most áldás lesz, vagy megint veszély-e.

Ma érzem, hogy az érzésnek hinni szabad,
és most nem csapnak be az ígérő szavak.
Eggyé válik az eddig külön létező,
míg egybeforr a két legyengült léterő,
és ma nemcsak fele leszek a tegnapnak.
Rámnéztél, tekinteted magammal vittem,
s reményem föléledt az elveszett hitben.

Szólj hozzá!