Mindent félredobva

Összes megtekintés: 181 

Mindent félredobva

Kellett nekem őserdőben járni
hol észbontó galócák
az embert bolondítják…
érted? Téged megkívánni, ki az álmok hómezején is
királynőm vagy,
ne lehetne? Hisz suttogásod
minden szavad
gyönyörű forrásból fakad.

Vagy felteszed a kérdést:
szeretsz? Istenem, nem látod ezt?
Te törékeny harmat
nem érzed az ajkat
mely Téged csókol?
Vagy azt mondod:
“elég a bókból, kölyökhanta
hagyd már abba”

Verd ki fejemből a galócák
bódító illatát,
vess határt kezemnek,
mutasd, merre erednek
erkölcs-erecskéid.
S én mindent félredobva
lépek nyomodba
csak lásd, hogy szerelmem
nemcsak éji.
73. jún. 20.

“Mindent félredobva” bejegyzéshez 1 hozzászólás

  1. Régi vers ez, és remélem a szíved hölgye megismerte az igazi szerelmet…
    Mert a versben ez van felkínálva számára.:)

Szólj hozzá!