Értelmetlenség tova kél.
Késedelmes bársony palást
Sivársága bennem hosszan elregél.
Kétség! Viharvert, Szent bizonytalanság,
Útba mily módon igazítasz?
Mindenkor, hithű tudomány-
Elmém, társadalmi grimaszhoz viszonyítasz.
Végtelen remény. Bátor, gyönge
Neuron-fonat és lélek
És szakrális simítás gyöngye
Világi mámorban. Élek,
Félek, bízom, kérem,
Mert érzem, mert tudom,
Hogy nem tudom, vérem
Ég és vergődve forr sorsom.
Te vagy csupán, Mennyei-Úr, tökéletes
Az izzó gyönyörűségben, a Változatlan.
A hit bizonyságában féltő szeretet,
Vidámság zajában csöndes harangoddal
Ölelő kar melege.
Ölelő szellemi báj hazája,
Szívnek bámulatos lét-serlege-
Töltheted: édes nedű túláradó csillogása
Száll kecsesen, s szívmelengető
Dallal andalog. Hiúságtól remegve,
Szabadság tisztító vérrel üdvözlő
Forrásában fürödhetek végre.
Erőmért háladúsan könyörögve
Viszontagságba lassan merülök.
Ugrás: Tovább őrködne
Bíborszín békétlenség, s szédülök
Kusza nyugtalanság intelligencia
Versenyén. Lüktet, vár.
Minden érdesen özönlő
Békediadal irulva-pirulva rám talál.
Az egyhangú izgatottság
Virágai nyílnak kacagva,
Ezredévi feldolgozottság
Ujjongó melankóliájába tapadva.