Megvallott szerelem.

Megvallott szerelem.

Nem értem ez hogy lehet, mitől lángolok,
miért van , hogy mindég csak rád gondolok.
Veled vagyok reggel s te kíséred álmom,
nem tudom most merre jársz, de veled vagyok bárhol.

Tudom, hogy ez képtelenség, hisz nem öleltél egyszer sem még,
eltöltöttünk néhány órát, felfedeztük egymás múltját.
Elindult egy érzelem, mely ketté is vált hirtelen,
félelmed mely gúzsba köt, fájdalmasan ellökött.

Most még tartlak, ringatgatlak , fájó szívvel hívogatlak,
mikor érzed rezdülésem, neked is fáj hidd el érzem.
A távolság mely szétszakít most, az hoz nekünk örök sorsot,
ha vállalod a szívedet megkapod a szerelmet.

“Megvallott szerelem.” bejegyzéshez 1 hozzászólás

  1. Kedves Margit!

    Hihetetlen! Bár egész más a stílusod, az írásod, akár én is írhattam volna. Nagyon egyforma érzésünk, és gondolatvilágunk van. 🙂

    Szeretettel olvastalak: (f)

    Kata

Szólj hozzá!