Száll az idő
Elcsendesült a dalra váró hárfa,
sziromnyi életünk ritka varázsa.
Rozsdás alkonyat, kotta koppan,
nem lehet zajban hallani semmit,
nem lehet újra kezdeni, sem sírni.
Cseppnyi lepkezizzenés volt csak,
az élet, feslő bimbó, virágzó fa,
ha majd elszárad a fának virága
a színes pillangók angyallá válnak.
Száll az idő, mint por, nem látható.
Siratom a múló perceket, a csend
összerezzen, vállamra hull a múlt.
Köszönöm a z olvasást Marica drága!(l)
Szeretettel Ica
Kedves Ica! Ilyen szep sorok olvasasa utan, talan nem is faj
annyira a mulo ido. Szepseges versed szeretettel olvastam.
Maria(l)