húnynak a fények
kopasz fák már álmodoznak
virágos tavaszról, télben
fájó látni elárvultnak
fagytól dermedt, sötét éjben
künn farkasként üvölt a szél
nemsokára hó takarja
már a lecsendesült tájat
ajtó csikordul, kint csahol
egy kutya, árván barangol
kémények ontják torkukból
a bűzös füstöt, gomolyog,
tekereg a hold udvarán
ablakban húnynak a fények
s lassan elszenderül a lét
csak a Főnix madár bízik,
körbe repked a szobámban,
Köszönöm Marika kedves ittléted! Szeretettel. Éva
Draga Evike! Bizony, tudni kell adni cimet a versnek.
Neked ez sikerult is. Jol megirt versed szeretettel
olvastam:
M.(l)
Köszönöm Babu és István a megtisztelő látogatást és hozzászólásokat. Szeretettel. Éva
Kedves Éva!
Maradjon veled az a madár, és adjon reményt!
Szép vers,gratulálok! (f)
Szia Eva kedves!:]
Szépen összeállított,vers a téli világ romboló munkájáról.
Szép a vers két utolsó sora :
"csak a Főnix madár bízik,
körbe repked a szobámban,"
Gratulálok szeretettel…Babu(f)
Kedves Marika, Rita, Magdi, Icu és pepa24. Nagyon szépen köszönöm az olvasást és értő hozzászólásokat! Szeretettel. Éva
Kedves Éva
ez megint egy "megszokottan" nívós vers Tőled.
A gondolatáramlást tökéletes nyolcas sorok szerkesztik, és az első négy sor, gondolathatárral nem egybeeső rímelése különösen megkapó. Azonban a mondanivaló elsöpri ezt a "gátat" is, hogy hang- és hangulatfestő szavaknak adja át a helyét. Végül minden eltűnik, csak a költő lírai énje, – a végső pillanatban újra lángot lobbantó és lángba boruló Főnix marad, méltó zárásaként a versednek. Gratulálok! (f)
Téli képedhez szeretettel gratulálok
Ica
Kedves Éva!
" hunynak a fények," elcsendesül a táj, de várjuk a tavaszt, mikor ismét rügyeznek a fák.
Szeretettel gratulálok,
Magdi
Igazi, hideg telet varázsoltál elénk. Valóban régente ilyenek voltak.
Örömteli visszaemlékezéssel olvastam.
Szeretettel: Rita(f)
"kopasz fák már álmodoznak
virágos tavaszról, télben
fájó látni elárvultnak
fagytól dermedt, sötét éjben "-az álom jó menedék..szeretettel olvastam versedet: Maria