Mindent tudsz.

Mindent tudsz.

Csak ülök s nézek kifelé,
gondolatomnak nincsen menedék.
Nálad járok, érezlek szüntelen,
de még nem tudom, hogy lelkemben vagy szívemben e.

Csak az éned, mely itt lebeg velem,
még titkot rejt, mely lehet érzelem.
Gyomrom görcsben áll, szívem megremeg,
az éjszakák nappalok, reggelek nincsenek.

Hívogat felőled egy ismerős érzés,
lehet , hogy nálad ez az érzelmi kezdés.
Hangodban mosolygás és érzelem kevereg,
szerintem mindent tudsz s megéled ugyanezt.

“Mindent tudsz.” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Reménykedőek a gondolataid kedves Margit. Kezdődő kapcsolat dereng a szavak mögött, éned felé. Ugyanakkor a társadat is láttatod, bár talány számodra a róla kialakult kép.
    Szeretettel gratulálok, Zsófi.

Szólj hozzá!