Tél
Tüskés ágakon kivérzett leveleket
himbál a savanyú szél
Kopogtat még csak,
majd bedörömböl ajtókon a tél.
Álmos kályha lángja lobban,
párás ablak szeme sírva hallgat.
Zord-Apó már kertek alatt csoszorog.
Fekete határban gyászolnak
fekete kabátos varjak.
Hó förgeteggel aszott avar forog.
Köszönöm szépen az olvasást és a tetszést is kedves Mária. Üdv:b
" Álmos kályha lángja lobban,
párás ablak szeme sírva hallgat."- szép ez a tél…gratulálok: Maria
Csípős, "nemszeretem" a savanyú szél…szokták vala felénk mondani…köszönöm szépen hogy olvastál. Szeretettel üdvözöllek:b
Szia Barna!
A hangulat pompásan lejön, épp oly zord, mint az Apó. Viszont mitől savanyú a szél? Íze van a szélnek a versben, és ez az íz olyan, nem is tudom, citromot idéz.