Az álmok erdeje

Az álmok erdeje

Álmok erdejében, a lombozat felett
zümmögő bogarak zaja csendesedett,
hallgat a madárdal, szótlanul szunyókál,
megáll a pillanat minden fordulónál.

Minden virágszálban csendesül az erdő,
nem kerget álmokat, nem mozdul a felhő,
békés nyugalomban csak az árnyék mászik,
az idő a léttől lassan különválik.

Álmok erdejében, időtlen világban
hervadt a fénysugár, csak elnyílt virág van;
napsugaras nyártól örök búcsút vehet,
nyirkos ködben ázik minden bús fény-szelet.

“Az álmok erdeje” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Gyönyörű szép, ritmusos versedet örömmel olvastam. Képei szelídek, hangzása békés és nyugalmat áraszt. Mély hangú, lassú szavakkal képzelem elmondani. Nagyon tetszett! (f)

Szólj hozzá!