Ki akar örökké élni?
Ez nem a nekünk szánt idő,
Ez nem a mi helyünk a világban,
Nincs esélyünk továbblépni,
Nincs lehetőségünk örökséget hagyni.
Ki akar örökké élni?
Látni az idők lassú elmúlását,
Megérni az összes ismerős halálát,
Egyre pergetni az évszázadokat,
Lassan lépkedni az örökkévalóságba.
Ki akar örökké élni?
Tüdőnk már régen üres,
Hiszen légüres térben is létezünk.
Bőrünket nem süti a napsugár,
Örök sötétben is élünk tovább.
Ki akar örökké élni?
Nyelvünk már nem érzi az ízeket,
Orrunk nem szagolja a szagokat,
Fülünk nem hallja a hangokat,
Szemünk nem látja a színeket.
Ki akar örökké élni?
Ki tud örökké szeretni olyant,
Aki több ezer éve halt meg?
Ki képes emlékezni már
Rég letűnt civilizációkra?
Ki akar örökké élni?
Nem a mi álmainkat álmodjuk!
Nem a mi éltünket szőjük!
Nincs lehetőség számunkra!
Nincs szó az örök szenvedésünkre!
Ki akar örökké élni?
Örökké élni biztosan gyötrelmes lehetne. Bizony, az évek szállnak, az erő, az energia vele együtt illan el, mint az ép tudat és érzékeléseink. Talán a gyász és örök szenvedés nem fájna már sok száz év után, mert a feledés örök világa nyilna meg…
Válasz kérdéseidre:[b] ÉN, ÉS TE, ÉS MÉG SOKAN!!![/b]
…ha, néha az keserű, lemondó hangulatod miatt nem is vagy tudatában. Nem szabad elveszíteni a hitünket, hisz a világ is csak addig áll, amíg bizalmunk erős oszlopai tartják.
A felsorolt negatívumok ellenére nagyon szép ez a világ, csak észre kell venni! Segíteni azon, ami elromlott, csak mi EMBEREK tudunk, mert mi tettük ilyenné földünket…
Ezen, érdemes elgondolkodni, és egy pozitívabb kicsengésű versben megírni: miért is szép az élet? Mert, SZÉP!!!
Ölellek. Rózsa