Félelem

Összes megtekintés: 143 

Félelem

Körülleng, mint illat a virágot
néha megszabadulok tőle,
azt hiszem,
de olyan mint az árnyék,
ha a napfény felragyogna
azonnal ott terem,
súlyként keblemen.
Futok, mint a szél,
de levegőm nincs elég
s meg kell állnom,
hogy egy szusszanást vegyek
nagy teher ez,
végletekig futni,
hogy pillanatig, szabaddá legyek.

“Félelem” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. …"ha a napfény felragyogna
    azonnal ott terem,
    súlyként keblemen."…

    Mintha az UV sugarak elől menekülne a főszereplő 🙂

Szólj hozzá!