AZ "ÚTRÓL"

AZ “ÚTRÓL”

Az utunkat, amit egykor kijelöltünk,
néha, kényszerből el kell hagynunk
Kacskaringós, beláthatatlan földünk
változásait újra magunkba fogadnunk
Ehhez, bátorság kell, és erős akarat,
ami nem mindegyikünkben van jelen
Mégis az évek oly vészesen haladnak:
Jönnek, és elfutnak gyorsan, hirtelen.
Zajló áradatként rombolják a múltat,
és sokszor, sajnos a kedves-szépet is
Nem csak a fájón keserveset, rútat,
ha nem oly sok biztató álomképet is.
Melyektől mindig megtisztul a lélek,
mert úrrá tud lenni végtelen bánaton,
és mikor út közben néha visszanézek,
ködfelhőként ülnek feléledt vágyamon.
Hidd el, csak egy kis örömöt reméltem
Boldogságot veled, míg szerelmünk él
Szépen megöregedni együtt, kéz a kézben
A régi utunkról csak egy halk zene regél.

Kékestető,2019. december 4.
F.egri Rózsa(Vadvirág)

“AZ "ÚTRÓL"” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Kedves Rózsa!

    Mindannyiunk szép reményét fogalmaztad meg csodálatos versedben. Igen, azt hittük/hittem, hogy kéz a kézben együtt öregedünk.

    Szeretettel: Rita(f)

  2. Kedves Rózsa! Maga a cím is elgondolkodtató, hogy ki az aki maga választhatja meg az utat, vagy kijelölik neki? Amit választottunk úgy járunk-e rajta, hogy a versed utolsó két sorát magunkénak tudhatjuk majd? Nagyon szép összegző sorok, gratulálok(f) szeretettel: Klári

Szólj hozzá!