Álmatlan világkép-moréna
Ablakomba kitett gyertyán, vörösborok negédes romantikáján hamar elrepülhet pillangó-lelke kacérkodni vágyó, egzotikus tündéreknek is. Árván, dallamtalanul a tárgyak ritmikus koordinátái csöndesen feleszmélnek, hajtincsekben hamarkodón galambszürkévé vált vérkeringések buzgó hullámverése.
Odakint kisstílű kavics-galambok pitiáner szorgalmas bacchanáliás dáridója tart. Vérszívó, lelkeket gyötrő dagályok közepette marconán kisiklik a játék villanyvasút olcsó kereke is. Önmagukban tobzódók hitehagyott-részegen egymásra mutogatnak átkokat-káromlón Bábeli-ujjaikkal: felelőtlen gyöngék zokszó nélkül behódolnak totális bunkóizmusok avítt stílus-forradalmisága előtt. Beolvadt salak-vitézei a cinkosan hallgató Káosz-Jövőnek egérlyukaikból hirtelen előbújnak s újra ígérnek szebb s élhetőbb mindennapokat.
Rozsda-csillagok szent csille-üstökösök, amik már maguk is megkopott a bádogékességek még dobbanó szívekben híven-hűséggel őrzik a titkot, a piciny csodát: emberek közt is erkölcsi humánumot mindenek felett! Döbbenetes rózsaszínszirupos giccsben bemártva világképe dámák csücsörített turbósított ajkain otromba vadállati bohémságot szül obcén-tahó beszéd.
Férfi-agyarakat viselő, kardfogú tigris női csuhába bújt céda-lotyók közt éppen úgy divat a mindent kompromisszumra helyező, tabu-döntögető udvariasság, akár orgiás szeánszokon a közös fehérnemű. Mona Lisák bárgyú-gyilkos mosolya hamarkodón kettéválik s újkori, felszínes virágéneket citeráz; vicsorog az anyagiasult világ modern kobrafeje. Akiket megmart fertőzött csípése, akár az élőhalott zombik önmagukat is fertőzik pénzsóvár-kórsággal tovább. – Kire is zúdíthatnánk már exhibicionista hírnév-világkép önimádatunkat?!