Mennynek angyalai

Mennynek angyalai

Télvíznek idején,
oly nagy a kísértés
újra gyermek lenni.
Fülemben cseng a dal
„hull a pelyhes fehér hó
jöjj el kedves Télapó”
és eljön, elhozza
az ünnep varázsát
öltözteti szívem
békébe, reménybe
hitbe, szeretetbe.
Asztali koszorún
a második gyertyát
gyújtom, elmélázok,
az otthontalanok,
árva magányosok,
vajon őket hogyan
szereti Istenük?
Hitük, mellyel el nem
veszítik a reményt!
Elküldi a mennynek
angyalát, terjessze
ki védő szárnyait,
s az összefogással
szebbé tehetik majd
a várva várt ünnepet.
Szóljatok harangok,
angyalok zenéje,
megváltó születik,
földünk örömére.

“Mennynek angyalai” bejegyzéshez 11 hozzászólás

  1. Draga Evike! Elmelazo soraidnal, gondolataidnal en is elgondolkodtam. Szeretettel olvastam, megertve versedet.
    Maria(l)

  2. Kedves Éva!

    Hitünk szerint segít a megváltó, de ahhoz kell egy fogadó fél is. Sokat tesznek a hajléktalanokért, de aki nem akarja, azt nem lehet erőszakkal megajándékozni. Számtalan gyülekezet és állami, valamint civil szervezetek próbálnak valamit tenni, segíteni. Persze, nem lehet könnyű annak, aki a mélyre csúszott, de ha akarja, akkor kaphat még lehetőséget arra, hogy felkapaszkodjon.

    Szeretettel: Rita(f)

Szólj hozzá!