A csend érintése

A csend érintése

Dermedt, hideg reggeleken
arra gondolok, milyen szép,
milyen egyszerű
és sokatmondó a csend.
Mennyi fény gyullad és árad
belőle. Ha szavakkal
akarnám leírni, nem lehetne
olyannak, amilyen.
A csendet érezni kell,
elmerülni a csendben,
hallgatni és érteni kell
mert a lélek hangja
csendül benne.
Dermedt, hideg reggeleken
arra gondolok, bárcsak
mindig, mint adventben
ilyen szép, ilyen egyszerű
csend lenne.

“A csend érintése” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. "Dermedt, hideg reggeleken
    arra gondolok, milyen szép,
    milyen egyszerű
    és sokatmondó a csend."

    Valóban így van. 🙂

Szólj hozzá!