Újra itthon

Összes megtekintés: 103 

Újra itthon

Petőfivel gondolkodok,
de szekérre nem kapaszkodok
Inkább hazáig hozzád rohanok

barázdát szánt hátamon
az érzés,
darál torkomban a szó
most futni volna jó,
kínoz az érzelem-szélvész,
mely emlékeket cipel
s állok a semmivel,
rám bámulnak: Hol voltál?
mintha tudnám,
de mégse mondom,
utolsó cigimet sodrom,
de a csávóknak csemege.

Téged kereslek,
de a haverok L.G.T-znek,
húznak neki a bornak,
de csak téged kereslek,
kire nézzek,
kit köszöntsek,
ki az, ki hátba vág
ki kínálja borát
futnék innen is tovább

Mikor meglátom szemed,
nyelvem megered,
mostmár nem hallgatok,
rájöttem: itthon vagyok!
74. aug.19. Pósalaka

“Újra itthon” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Igen, ott vagyunk otthon, ahol szeretnek, ahol hazavárnak. Az igazán jó vers szerintem az, amikor az emberen végigszalad a hideg és megborzong tőle. Velem most ez történt. Köszönöm, hogy figyelmembe ajánlottad ez a nem mai versedet.
    Gratulálok hozzá és egyre jobban kíváncsi vagyok a mai alkotásaidra! 🙂

  2. Az ember nem azért ír verseket, mert babérra vágyik, nem. Ha azért írna, hát sok sületlen szöveg volna. Viszont ez a versed is nagyon jó! Nagyon. Képeid, és igen ritka metaforáid, különösen érdekesek, újak. Mondanivalója a másikban való hazaérkezés, igen remek kép. Gratula!(f)

Szólj hozzá!