Varjak
Ablakon túl ködbe vész a fény.
Kint sivít a szél, jéghideg a hajnal.
Foszforeszkál a Nap hófelhő felett.
Ellepték a varjak a szántóföldeket.
Fekete károgás fojtogat, felnézek,
a távolból madárijesztő integet.
Köszönöm kedves Hajnalka a részletes, figyelmes elemzésedet/
Igazán jólesik.(l)
Szeretettel Ica
Kedves Ica
szándékosan nem egy ünnepi versedet választottam hozzászólásra (nagyon jók, ragyog bennük a fény), hanem ezt. Mert ez a költeményed épp oly jó, mint azok, azonban egészen más színeket és érzéseket jelenít meg. A fény csökkenése, ahogyan hidegségbe fordul, a varjak valós feketesége, amint hangjuk egészen a lélekig hatoló sötétségre emlékeztet, és a remény "madárijesztője"… Nagyon jó ez a vers, ahogy a tényleges létezőt a szellemiségbe átjátssza. Gratulálok hozzá! (f) Pepa
Kedves Magdi!
Köszönöm szépen a figyelmed és a gratulációdat!
Szeretettel
Ica
Kedves Ica!
Szeretettel gratulálok, szépen írod le a telet a varjakkal.
Szeretettel gratulálok,
Magdi
Drága [b]rzsike, Rita, Babu, Kitti[/b]
Az őszi hangulat a varjak, felkavarnak érzelmileg (talán másokat is)
Köszönöm (l)-ből a kedves soraitokat
Szeretettel
Ica
Drága Ica!
A varjak nem félnek a madárijesztőtől, hamar rájönnek, hogy nem ember, igazán intelligens madarak.
A károgás fojtogatása nem túl jó hír a lelkiállapotot tekintve. Én mindig vidám leszek, ha varjakat hallok károgni. 🙂
(f)
Nagyon aktuális soraid egészen megborzongatott.
Nem szeretem ezt a hideg varjúkárogás éles hangját.
Gratulálok eléggé bús versedhez !
Sok szeretettel….Babu(l)
Kedves Ica!
Lehangoló tájat festettél, de most valóban ilyen. Sötét, nyirkos, homályos és a károgó varjak se nyújtanak élvezetes látványt.
Szeretettel: Rita(f)
[b][i][center]Járnak kelnek már a varjak,ints vissza a madárijesztőnek,a fekete károgót engedd útjára..Rzsike[/center][/i][/b]